Az átalakító üzemmód eddigi tapasztalatai a Szajki tavak környéki erdőkben

Az OEE Szombathelyi Csoportja éves programtervének megfelelően terepi tapasztalatcserét szervezett a Szajki tavak környéki erdőkbe, melynek témája az átalakító üzemmódban kezelt erdőrészletekben végzett munka első tapasztalatainak értékelése volt. Beszámoló az Országos Erdészeti Egyesület honlapjáról.

2013. október 5-én 9 órakor gyülekeztünk a szajki üzemi út bejáratánál. A téma iránt érdeklődőket Zsuppán Ernő, a helyi csoport titkára köszöntötte, majd átadta a szót Dénes Károlynak, aki a rendezvény házigazdája volt mint a Szajki pagony főerdésze és mint magán-erdőgazdálkodó. Az elsőként a Hosszúpereszteg 4 A erdőrészletnél álltunk meg, amely a Szombathelyi Erdészeti Zrt. Vasvári Igazgatóságának kezelésében van. Az erdőtervezés részéről Balogh Csaba, Bedő-díjas erdőmérnök tagtársunk elevenítette fel a folyamatot, amely az átalakító üzemmód bevezetéséhez vezetett. A Vasvári Erdészeti Igazgatóság 1987-es üzemtervezésekor még kizárólag tarvágásokkal történtek a véghasználatok, ’97-ben már nagyobb mennyiségben terveztek bontóvágásos felújításokat, a 2007-es üzemtervezéskor pedig – az 2009. évi erdőtörvényt megelőzve – 1600 ha-on vezették be az átalakító üzemmódot, melyben a fiataltól az idősebb korosztályig történik az erdőrészletek átalakítása vágásos alakból a szálaló erdőkép felé. A munkák megkezdése óta eltelt öt év, amelynek eredményeit idén vizsgálták meg. Arra a megállapításra jutottak, hogy öt év egy erdő életében amúgy is kis idő, ezért messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni. Vannak erdőrészletek, ahol szépen elindult az átalakulás folyamata és van, ahol még több idő kell ehhez. OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Dénes Károly elmondta, hogy a Szajki pagony csereseire jellemző a sűrűn tartott állapot, amely a 70-es, 80-as évekbeli aprításos technológia következménye, amikor a fakombinát számára egész erdőrészleteket daráltak le. A sűrűn tartás miatt kis koronák alakultak ki, ezért a makktermés bizonytalan ezekben az állományokban. A Hosszúpereszteg 4 A erdőrészletben viszonylag nagyobb koronájúak a fák, ezért gyakrabban is van közepes-jó termés. Ez egy 84 éves kocsánytalan tölggyel elegyes cseres állomány, amely szálalóvágással alakítandó át. A fakitermelés 2010-ben történt meg, melynek során a meglévő újulatra alapozva lékeket nyitottunk. Változatos formájú, méretű, tájolású lékek jöttek létre. OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első, amelynél megálltunk, egy közepes nagyságú, alsószint nélküli lék, amelyben siskanád, magas aranyvessző, valamint szeder fordul elő kis mértékben. Ápolást nem igényel, az újulat a lékben mindenütt jelen van, a lék közepétől a szélek felé nagyobb mennyiségben, a lék északi része felé nagyobb méretben. Kollár Tamás, az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa itt adta elő kutatásaik megállapítását a lék fény-, újulat-, valamint talajnedvesség-megoszlásáról. A második lékben, amelyet megtekintettünk, a gyertyán alsószint fátyolszerűen meg lett hagyva, ezáltal árnyasabb, de gyommentesebb maradt a terület. Ez az árnyalás szemmel láthatóan nem akadályozta a cser újulat növekedését, valamint a gyertyán újulat konkurenciája sem lett hátrányos a cser újulat számára. A következő termeléskor ezek a gyertyánok kivághatók, hogy az újulat további fejlődését biztosítsuk. A nap második programjaként a Hosszúpereszteg 75 D magánerdőt tekintettük meg. Az erdőről elmondható, hogy kevés kocsánytalan és kocsányos tölgy mellett cser és gyertyán alkotja az állományt. Amikor Dénes Károly az egykori TSZ erdő irányítását átvette, az állomány elegyetlen gyertyánosnak tűnt. Az első gyérítések még a hagyományos elvek szerint történtek, és ekkor kezdtek előbújni az állományból a cserek, tölgyek a gyertyán visszaszorítása révén. A 2010. évi gyérítés során már a csoportos gyérítés elvei szerint jelölte ki az állományt. Megkereste, megjelölte az ígéretes egyedeket, amelyek érdekében kezdett el dolgozni, mivel nem csak a folyamatos faanyagnyerés a cél, hanem értékes egyedek nevelése is. Ahol erősebben gyérített, ott már a felújulás nyomai is látszódnak, amely a folyamatos borítású, többkorú, változatos szerkezetű erdőkép felé mutatnak. Többször elmondta, hogy a folyamatos erdőborítást biztosító, a természeti folyamatokra alapozó erdőkezelés a magán-erdőgazdálkodás egyik legjobb alternatívája, mivel ha helybeliek az erdőtulajdonosok, ők minél többször szeretnének tűzifához jutni, viszont egy vágásos üzemmódban kezelt erdő felújításához nem tudnak, vagy rosszabb esetben nem akarnak hozzájárulni. OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az egyes állomásokon a jelenlévők megbeszélték egymással véleményüket, tapasztalataikat, esetleg kétségeiket. A rendezvényt megtisztelte dr. Solymos Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is, aki évtizedes tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel e témában. A téma jelentőségét jelzi, hogy az Erdészeti Tudományos Intézet, az erdészeti hatóság képviselői, valamint gyakorló állami és magán erdőgazdálkodók is jelen voltak ezen a szép délelőttön. (Forrás: Országos Erdészeti Egyesület, OEE Szombathelyi HCs, Horváth Gábor - Fotók: Kovács Endre )